A nevem Porsche Eszter
Lovasoktatóként egy művészethez hasonlatos módszerrel segítek a lovasoknak, hogy egyenrangú társként, a kedvenceik testi-lelki jólétét előtérbe helyezve értsék meg és neveljék őket.
A lovak iránti szeretetem olyan régóta tart, hogy nem is emlékszem, mikor kezdődött. Kisiskolás koromban kezdtem lovagolni, és azóta sem tudok meglenni ezek a csodás állatok nélkül. Számomra a lóval töltött idő a harmóniáról szól: lehet az terepen lovagolva, pályán dolgozva, egymás mellett sétálva, vagy az, amikor ülök mellettük, és hallgatom ahogyan a szénát ropogtatják. Kipróbáltam a lovassport több ágát, de egyiket sem éreztem a magaménak igazán. Nekem a lóval való kellemes összhang a legfontosabb, és úgy gondolom, ehhez minden ló-lovas párosnak más az útja.
Szakmámnak a ló- és lovasképzést választottam, egy olyan módszerrel, ami számomra művészethez hasonlít. Ez a ló testi és szellemi épségét, a biomechanikailag helyes mozgást és az izomzat fokozatos erősítését helyezi előtérbe. Gyerekkoromban sok csikóval, valamint fiatal és idősebb lóval foglalkoztam. Volt alkalmam betekinteni a tereplovaglás, díjugratás, távlovaglás, illetve fogathajtás világába. Aztán egyetem alatt egy díjlovaglással és lovasterápiával foglalkozó lovardában dolgoztam és tanultam. Később Magyarországon lovasedzői diplomát szereztem.
Jelenleg saját lovaimmal tanulom az akadémiai lókiképzés művészetét (Academic Art of Riding). Ez a módszer a díjlovaglás elméletére épül, a gyakorlatban viszont másképp néz ki. Földről kezdjük, lassabban haladunk, és a ló képességeihez igazítjuk a lépéseket. Emellett más területeken is fejlesztem magam: követem a legújabb elméleteket, felfedezéseket és kutatásokat a lóismeret, lótartás, valamint a lovak gondolkodása, érzékelése és testbeszéde terén. Jelenleg körmölést és pataápolást is tanulok, hogy a saját lovaim patáit magam gondozhassam.
A foglalkozásaimon mostmár a ló nem alárendelt, hanem egyenrangú társ. Figyelek az ő igényeire, és “párbeszédet” alakítok ki vele. Egyértelműen megmutatom, mit kérek tőle, közben igyekszem a lehető legjobban megérteni az ő jelzéseit. Célom ezt a tudást érthető módon átadni a lovasoknak is. Olyanoknak, akik szeretnének valami plusz, kellemes dolgot hozzátenni a mindennapjaikhoz, kiegészíteni, fejleszteni azt, amit szoktak csinálni. Akik a lovuk jóléte nagyon fontos, és tovább javítanák a lóval való kapcsolatukat is. Ez a fajta munka olyan is lehet, akár a gyógytorna: megtanítjuk lovunkat úgy mozogni, hogy az ne hátrányára váljon, hanem segítse a fizikai egészségét. Értse és tanulja meg, hogy ez neki jó. Azután ne kemény húzavona legyen a lovaglás, hanem inbkább olyan, akár egy gördülékeny, könnyed tánc.
Kezdőtől haladó lovasig, csikótól gyakorlott lóig bárki profitálhat belőle kurzusaimon vagy egyéni óráimon, és kiegészítheti a meglévő munkamenetet, pontosíthatja a kommunikációt. Nekem az tetszik a legjobban, hogy a saját lovaimmal sokkal jobb lett a kapcsolatom: a mindennapokban kellemesebb az együttlét, és a nehéz helyzetekben is könnyebben boldogulunk. Elegendő akár időnként 10 perc
