A szünet

Előfordul egy lótulajdonos életében, hogy nem tud dolgozni a lovával.
Ez volt velem az első terhességem alatt. Azonnal jelezte a fiam, hogy ő nem szeretne lovagolni 😆 S semmi lovasat. (Ez most se nagyon különbözik 😄)
Szerencsére a párom gondját viselte Artemisznek, és amikor csak lehetett, legelőn volt. De láttam, hogy már nem olyan izmos… féltem, mi lesz, mikor újra felülök, mindazzal, amit megtanultunk, felépítettünk.

Kb 10-11 hónapig nem lovagoltam. Földről se tudtam dolgozni sajnos. Amikor sikerült foglalkozzak Artemisszel, az naaaagyon lassú sétálgatás volt. Vagy megpucoltam. Legeltettem. Mivel ritkábban töltöttem vele időt, kezdte jobban értékelni azt. Azelőtt csak egy mindennapi dolog volt. Mostmár várta, s lelkesen felelt meg minden elvárásomnak.

Szülés után 6 héttel végre újra felültem egy kicsit. Ééés… minden, ami azelőtt nehézkesen ment, most tökéletesen működött. Mindenre emlékezett. Sőt, “megérett” bennünk az a tudás, ami azelőtt bizonytalan volt 🙂

Tehát a kisebb-nagyobb kihagyások nem tesznek rosszat. Persze jobb rendszeresen foglalkozni velük. De mikor nem lehet, az nekünk jobban fáj, mint nekik. Főleg ha minden más igényüknek megfelően teljesül.