A névválasztásról… A nyugalomról… és a lóbolondokról

Néha nehéz félretenni minden gondot s aggodalmat és úgy lóra ülni. Elég egy nagyon pici feszültség, és ő is befeszül, akkor pedig nem működik semmi ugyanúgy. Artemisz nagyon érzékeny erre (is).

Úgy érzem, ebben sikerült a legtöbbet fejlődjek. Lehet, hogy azért, mert ez számomra a legnehezebb. Ne mutassam, hogy izgatott vagyok, hogy lovakkal vagyok végre. Hogy ne féljek. Attól se, hogy valami nem sikerül. Attól se, hogy mi lesz holnap. Attól se, hogy 10 perc múlva felkel a kicsi, s szaladnom kell hozzá 🙈😆 Hogy ne idegesedjek fel. Maradjak teljesen nyugodt, mikor valami sokadszorra se sikerül, vagy a mindennapok gondjai ott zsongnak a fejemben.

A lovaknak is vannak rossz és jó napjaik. Nekünk is. Mindemellett meg kell találni az összhangot. Szavak nélkül.

Ha sikerül tiszta fejjel, nyugalomban, türelemmel véghezvinni a napi edzést, minden működik, minden nagyon jó. Az a boldog érzés, ami közben elfog, s utána is sokáig tart, leírhatatlan. Amikor leszállok a lóról, akkor jön, hogy üljek is vissza. Mindenki nézi, hogy miért ér fülig a szám 😆 Csak az érti, aki megtapasztalta. Ilyenkor tényleg szárnyalunk 😉
(Ehhez nem muszáj lóra ülni 😊)