Hangyányi lépésekkel lassabban, de messzebbre lehet jutni

Mostanában úgy alakultak a napjaim, hogy többet vagyok a lovakkal, de már nem marad időm/erőm írni is róluk.

Elkezdődtek az edzéseim a Nemzeti Lovasakadémián. A határon átkelés nehézségei miatt most online tartjuk az órákat. Nagy öröm, hogy itthon, a saját kis pályámon lovagolva, fülhallgatóval, tudok tanulni, fejlődni. A gyerekek mellett ez most egy nagyon jó megoldás.

Új dolgokat tapasztaltam meg lóháton. A legérdekesebb az, hogy kis “lépésekkel” mennyire nagyot lehet haladni.
Csodálom, hogy a pici mozdulatok milyen sokat jelenthetnek. És főleg azt, hogy Artemisz olyan készségesen, jókedvvel csinál mindent, amit kérek tőle. Szinte csak gondolnom kell rá. Nincs erőlködés, se veszekedés.

Nem az erősebb zablával formáljuk a ló nyakát, tartását. Nem is “állítjuk szárra” vagy alakítjuk bármi módon. Most másképp csináljuk. Lassan. Több előkészítéssel. Más az érzés, amikor annyira hangyányi lépésekkel haladunk, hogy évekbe telik, míg ez teljesül. Csak ízelítőt kaptam belőle. Nem mondanám, hogy tudom, teljesen értem. Ámulattal vagyok része annak, ahogy kialakul. Természetesnek érzem, hozzám pedig közel áll, ami természetes.