Összhang

Gyerekkoromban sok helyre jártam lovagolni, mindig ahova épp lehetett/tudtam. Ezért rengeteg lovon ültem. Aminek megvan az elõnye, de a hátránya is: gyakori volt, hogy valamiért soha többet nem ülhettem fel a kedvenc lova(i)mra. Egy lóval sem tudtam igazán mély kapcsolatot kialakítani.
Nem hasonlítható egyik sem ahhoz, ami most van, Artemisszel, szinte 7 év után. Egymásnak minden rezdülését ismerjük. Leírhatatlan az az érzés, amikor kentaurnak kezdi érezni magát az ember. Nem csak a mozgásban, hanem a gondolatokban is.
Mégis úgy érzem, hogy ez csak a kezdet, és azt gondolom, hogy még nagyon-nagyon hosszu az út előttünk…