Mi a fontos?

Sok-sok éve lovagolok. Az emberek közt mindíg nehezen találtam meg a helyem. A természetben, fõleg a lovak közt érzem igazán jól magam.

Sajnos a környékünkön nem sok lehetõség volt tanulni, bármennyire szerettem volna. Minden lovas helyet végigjártam gyerekként, amit lehetett. Minden kis tudást próbáltam magamba szívni, megemészteni, mindenből leszűrni azt, amit helyesnek találok, amit szívesen felhasználok. Ló volt, amin lovagolni. Jó társaság is, akivel. De azokat a dolgokat, amik igazán érdekeltek, senki sem mutatta meg. Magamra voltam hagyva, hogy valahogy kibogozzam. Ez néha jól sült el, de legtöbbször kudarcba fulladtak a próbálkozásaim.

Fontos az, hogy legyen egy mester, aki irányt mutat. Biztat. Lelkesít.

Mivel régen nem volt aki folyamatosan irányt mutasson nekem, sokat hibáztam. Hibázok most is, az kétségtelen. Hajlamos vagyok csak a hibáimat látni néha… és tényleg: még nagyon sok tanulnivalóm van.

DE a legfontosabb a fejlődés! Nem az, hogy milyen hibákat követ el az ember. Vagy mit csinált rosszul. Az a fontos, hogy ha visszanézek, azt lássam, hogy mennyit haladtam. Azt érezzem, hogy fejlődök, és napról napra bár egy kicsit ügyesebb vagyok abban, amit csinálok, jobbat tudok nyújtani a lovaimnak. Emlékezni, hogy honnan indultam. Senkin sem ítélkezni, aki esetleg most ugyanott van.

Másokban is ezt a fontos meglátni. Nem azt, hogy mit csinál az illető rosszul. Hanem, hogy jó-e a szándéka? És törekszik-e afelé, hogy jobb, ügyesebb legyen? Természetesen fontos észrevenni a hibákat is. De amire figyelni kell, hogy szeretne-e jobb lenni, mindig jobb és jobb.

A lovak a legjobb tükör. Ők mindig pont jó visszajelzést adnak. Ha nem azt csinálják, amit szeretnénk, az valószínűleg a mi hibánk. Kaphatnak olyan gondoskodást, hogy kivirágozzanak. De le lehet törni, elhasználni, kihasználni őket. Megtaláltam azt az utat, amit mindig kerestem, elindultam rajta, már csak végig kell járnom.